A szilikon formák készítése során a légbuborékok sok embert megzavarnak. Nemcsak a forma finom felületi textúráját károsítják, ami a végtermék megjelenésének tökéletlenségéhez vezet, hanem gyengítik a forma mechanikai tulajdonságait is, ami befolyásolja az élettartamát. A probléma megoldásához hatékony módszereket kell találni, és fokozott figyelmet kell fordítani a működési részletekre.
Először is a nyersanyag kiválasztása kulcsfontosságú. Kiváló-minőségű, jó{2}}folyékonyságú alapanyagokat kell választani, mivel a rossz folyékonyság könnyen befoghatja a levegőt keverés közben, ami növeli a buborékképződés kockázatát. Ezenkívül a szilikont megfelelő környezetben kell tárolni, hogy elkerülje a magas hőmérséklet és páratartalom okozta károsodást.
A vegyes szilikon a buborékképződés egyik fő forrása. Az A és B szilikon megfelelő arányú egyenletes összekeverése után azonnal kezelni kell egy vákuum-gáztalanító géppel, hogy a levegőt alaposan kiszívja a szilikonból.
A precíz működés kulcsfontosságú a buborékok minimálisra csökkentéséhez. A keverés az egyik elsődleges szakasz, ahol buborékok képződhetnek. Keverés közben tiszta eszközöket kell használni, lassan, ugyanabban az irányban, hogy elkerüljük a levegő beszorulását. A keverési sebesség nem lehet túl gyors, és a keverési időt körülbelül 3 percre kell szabályozni, hogy biztosítsa az A és B komponensek alapos és egyenletes keveredését. Összekeverés után hagyja pihenni a szilikont 5-10 percig, hogy a buborékok természetesen felemelkedjenek és távozzanak.
Bonyolult szerkezetű vagy nagyobb méretű formák esetén a réteges öntési technika hatékonyan csökkentheti a buborékképződést. Kezdje azzal, hogy lassan öntsön kis mennyiségű szilikont a főforma felületére 1-2 mm vastagságban, ügyelve arra, hogy a szilikon minden textúrarészletet befedjen. Miután a szilikon elkezd kikeményedni, öntse a maradék szilikonréteget 5 mm vastagságú levegőbe, hogy 5 mm vastagságú legyen. nehogy beszoruljon az öntés közbeni túlzott ütés miatt, és elegendő időt biztosít a buborékok távozásához.
A kikeményedési hőmérséklet és az idő kritikus tényezők a buborékok eltávolításában. Szobahőmérsékleten történő kikeményedés (20-25 fok) általában 4-8 órát vesz igénybe. Ha gyorsított térhálósodásra van szükség, akkor 2 órás 80 fokos hevítés alkalmazható. Fontos azonban elkerülni a túl magas kikeményedési hőmérsékletet, mivel ez szilikon öregedését okozhatja. Biztosítani kell a másodlagos kikeményedés megakadályozását a buborékok kialakulásához. buborékok a túl gyors kikeményedés miatt.
